Somogyország szívében, Kaposváron születtem a kilencvenes évek derekán. A kreativitás szele már korai kisgyerekként megcsapott, az egész egy keresztszemes hímzéssel kezdődött alsó tagozatos koromban, mikor könyvjelzőt kellett hímeznünk anyák napjára.. Onnantól nem volt megállás. A kezdeti gyermeki lelkesedésem a keresztszemezéssel és gyöngyfűzéssel adta meg a kezdőlökést, és terelt a Kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti szakközépiskolába, ahol keramikus szakosként öt éven át tanultam az agyagok, mázak csínját-bínját. Már ekkor érződött, hogy az én utam másfelé visz, azonban hálás vagyok, hogy a művészettörténet, a féléves kipakolások, az alapos tervezések, ábrázológeometria és a végeláthatatlan hosszúságú rajzórák szerves részei lettek az életemnek, biztos talajt adva a lábaim alá.
Végül 2014-ben végeztem és érettségi után, 2 év hezitáltatás után, a turisztikai szervezősdinek hátat fordítva gondoltam egy nagyot és felvételizni kezdtem a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. Elsőre nem, azonban másodszori nekifutásra sikerült, és 2017-től megkezdett felsőfokú tanulmányaimat a Képző Képzőművészeti-elmélet szakán. A kortárs esztétika és a kiállításrendezés ismereteinek elsajátítása mellett az egyetemi éveimben megkezdtem kiállításrendezői tevékenységemet.
2018-tól számos egyéni és csoportos kiállítás rendezésében vettem részt, melyek közül az Elfeledett Magyar Népmesék című tárlatot szeretném itt kiemelni, mert utólagosan visszatekintve az egyik legmeghatározóbb munka volt. A kiállítás egy, az Open Art névre hallgató kurzus keretében jött létre Eperjesi Ágnes képzőművész vezetésével, és a különlegessége az volt, hogy a különböző évfolyamok, különböző művész-, és elméleti szakos hallgatóit gyűjtötte össze egy csoportos tárlat erejéig. A téma adott volt: Elfeledett Magyar népmesék. Vagyis olyan népmesei gyűjtésből szemezgettek a művészhallgatók, amik nem kerültek bele a kánonba. Egyébként a fő forrás, a csodálatos Zalka Csenge Virág nemzetközi mesemondó gyűjteménye volt, külön öröm, hogy Csenge megtisztelt minket azzal, hogy a 2018-as Múzeumok Éjszakáján, az egyetem hivatalos programjaként nyíló tárlatot ő nyitotta meg stílusosan, mesemondással. A tárlat kurátori munkáját Krajczár Vandával közösen végeztük, és amiért különösen fontos nekem ez az munka az nem csupán az érdekes -mese és pszichológia kapcsolatát - övező kutatómunka, a szuper közösségi teremtés, az illusztris megnyitó, hanem maga a tény, hogy a kiállításhoz egy weboldalt is készítettünk. Ekkor bontakozott ki a szemem előtt egy új világ, a művészet, a képzőművészet határainak kiterjeszthetőségének lehetőségéről. Ekkoriban az álmom egy összművészeti tér létrehozása volt, ahol műfaji keretek és korlátok nélkül szabadon, függetlenül dolgozhat együtt a képzőművészettel szimbiózisban a tánc, a zene, a színház, és a design.
A diplomámat csak 2021-ben szereztem meg, mert 2019 augusztusában, Spanyolországban megtett 1000 kilométer, az El camino de frances zarándoklat újratervezésre késztetett. A záró évem így a Covid időszakra esett, és mert az érdeklődésem egyre inkább a virtuális terek felé fordult, így a szakdolgozatomban a hazai kortárs szcéna virtuális kiállítótereinek vizsgálatával foglalkoztam. Külön érdekesség, hogy a Covid miatt a diplomamunkák is egy digitális kutatási, publicisztikai, "virtuális tárlat " lett (Képzelt terek).
Mint említettem 2019-ben fogtam magam, egy túracipőt és három napi váltásruhát, és nekivágtam a Pireneusoknak, hogy sok száz kilométer gyalogolva megérkezzek Santiago de Compostellába, majd az Atlanti óceán nyaldosta Muxiába. A másfél hónap alatt, amit vándorlással töltöttem, kicsit átértékelődött minden és rájöttem, hogy intézményi megkötésektől mentesebb, szabadabb életét szeretnék élni. Csírázó érdeklődésem az online marketing és a művészet összekapcsolásának lehetőségeiről itt pattant szárba Galícia buja erdejei között.
A diplomám megszerzése után ezért új fába vágtam a fejszém és a Tóth Zsuzsanna által vezetett OTW/pixelgyár égisze alatt elkezdem kitanulni a webdesign alapokat. Tanultunk képszerkesztést, vektoros tervezést, logó tervezést, webdesign tervezést és ami leginkább elvitt, frontend fejlesztés. 2022-ben tettem záróvizsgát, azonban hamar kiderült számomra hogy a tudásom a terveim megvalósításához messze nem elég. Nem akartam egy lenni a sok közül. Ez különben sem ment soha. Úgyhogy további évek, képzések, tanfolyamok, könyvek, webinárok, hírlevelek következtek és állhatatos, mindennapos, minden szabad perces tanulás, gyakorlás, hibázás, javítás, kőkemény önismeret es önfejlesztés következett.
Így érkezünk meg a jelenbe. Amikor is biztos tudással, kétségtelen elhivatottsággal és szenvedéllyel, valamint x-edszerre továbbfejlesztett oldallal kész vagyok a tőlem telhetőt legjobb tudást adva, a legjobb szolgáltatás nyújtva mindent megtenni értetek, mert hitem szerint az alkotás és a művészet viszi előre a világot, és Ti elhivatott alkotók megérdemeltek a tisztességes, méltányos, megbecsülésen alapuló megélhetést abból amiben a legjobbak vagytok. Mert a kultúra hatással van az emberiségre, és ti a kultúra nagyköveteiként veszitek a fényt minden egyes festmények, szoborral, grafikával, fotóval, filmmel, design termékekkel, előadásokkal és alkotásokkal.
Az idei évben folytatom tanulmányaimat a METU-n, design- és művészetmenedzsment képzésen, hogy ötvözve az elmúlt 10 év tanulságait, tanulmányait és tapasztalatait még magasabb színvonalon tudjalak képviselni benneteket és a munkásokat támogatni. Ezentúl aktívan tanulom a Spanyolt, remélem jövő nyárra felkészülök egy nyelvvizsgára. Sokkal többet szeretnék túrázni, úszni és jógázni, ezenkívül tervem és vágyam több további tanfolyam elvégzése. Például: vajákos tanfolyam, hogy betéve tudjam melyik növény mire jó, és hogyan lehet belőlük gyógyhatású főzeteket, valamint adalékmentes, minimális ökológiai lábnyommal bíró kozmetikumokat készíteni; suszter tanfolyam, mert szeretem magam csinálni a dolgaim; ezeken kívül szeretnék megtanulni kötni, rendesen makramézni, és szabni (mert varrni tudok, de a tudásomon még bőven van mit csiszolni).